A szülők többsége minden nap rengeteget beszél a gyermekéhez. Terelgetjük, tanítjuk, vigasztaljuk, kérjük, figyelmeztetjük. Sok mondatunk szinte automatikusan hangzik el, mert mi is ezeket hallottuk gyerekként, vagy mert egyszerűen ezek jutnak eszünkbe egy feszült helyzetben.
Önmagukban ezek a mondatok nem tesznek senkit rossz szülővé. Nem egy – egy elszólás alakítja a gyermek személyiségét, sokkal inkább az, hogy milyen üzenetek ismétlődnek újra meg újra a mindennapokban. Éppen ezért érdemes néha megállni és elgondolkodni azon, mit is hall valójában a gyermekünk a kimondott szavaink mögött.
1. „Hányszor mondjam még el?”
Szinte nincs olyan szülő, akinek ez a mondat még ne hagyta volna el a száját.
Többnyire akkor hangzik el, amikor fáradtak vagyunk, türelmetlenek és úgy érezzük, hiába kérünk valamit sokadszorra is. A gyermek azonban egészen mást hallhat ebből, mint amit közölni szeretnénk. Nem azt, hogy fontos lenne odafigyelnie, hanem azt, hogy csalódást okoz, mert nem képes megfelelni annak, amit elvárunk tőle.
Pedig sok esetben nem szándékos engedetlenségről van szó. A kisebb gyermekek idegrendszere még fejlődésben van, könnyebben elterelődik a figyelmük, egészen másképp működik az önszabályozásuk, mint egy felnőtté.
2 „Ne sírj, nincs semmi baj!”
Amikor ezt mondjuk, legtöbbször vigasztalni szeretnénk. Szeretnénk, ha a gyermekünk megnyugodna és minél hamarabb túl lenne a fájdalmán, illetve csalódottságán.
Csakhogy számára abban a pillanatban nagyon is baj van.
Ha azt hallja, hogy nincs oka sírni, könnyen azt tanulhatja meg, hogy az érzései túlzóak, nem fontosak. Hosszú távon pedig ez oda vezethet, hogy egyre nehezebben meri megmutatni, mit él át valójában.
Az érzések elfogadása nem azt jelenti, hogy minden viselkedést jóváhagyunk. Sokkal inkább azt, hogy teret adunk annak, amit a gyermek érez, miközben segítünk neki megtanulni kezelni ezeket az érzéseket.
3. „Bezzeg a testvéred…”
Az összehasonlítás sokszor egészen ártatlan szándékkal hangzik el. A szülő motiválni szeretne, példát mutatni, vagy éppen gyorsabb együttműködést elérni.
A gyermek azonban ritkán motivációként éli ezt meg. Sokkal inkább azt érzi ő önmagában kevés és csak akkor lehet elég jó, ha valaki máshoz hasonlít.
Nem véletlen, hogy a testvérek közötti rivalizálás mögött gyakran nem maga a testvér áll, hanem az az érzés, hogy folyamatosan össze kell mérniük magukat egymással.
A szülői mondatoknak óriási erejük van, nem azért, mert egyetlen rosszul megfogalmazott mondat meghatározza egy gyermek egész életét, hanem azért, mert a mindennapi ismétlődésekből alakul ki az a belső hang, amellyel később önmagához is beszélni fog.
Ez azonban nem ok a bűntudatra.
Mindannyian hozunk magunkkal olyan mintákat, amelyeket észrevétlenül továbbadunk. A különbséget nem az jelenti, hogy hibázunk-e, hanem az, hogy képesek vagyunk-e felismerni ezeket a működéseket, és idővel változtatni rajtuk.
Amennyiben olvasás közben többször is magadra ismertél, ne hibáztasd magad. A legtöbb szülő nem azért ismétli ugyanazokat a mondatokat, mert ezt szeretné, hanem mert nem ismer más működési módot. A jó hír az, hogy ezen lehet változtatni. A coaching folyamatban együtt dolgozunk azon, hogy ne csak felismerd ezeket a mintákat, hanem olyan új eszközöket, szemléletet sajátíts el, amelyekkel hosszú távon is változást tudsz elérni a gyermekeddel való kapcsolatban.
Hívj (+36 20 585 4898), vagy írj üzenetet (lelekpegazus@gmail.com) egy díjmentes 30 perces konzultációért!
