Vannak időszakok az életünkben, amikor tulajdonképpen mindenünk megvan, hogy elégedettek legyünk mégis úgy érezzük valami hiányzik. Van munkánk, családunk, vannak kapcsolataink, terveink és ha valaki megkérdezné mi a baj, valószínűleg nem is tudnánk pontos választ adni.

Talán még kellemetlenül is érezzük magunkat emiatt, hiszen másoknak sokkal komolyabb nehézségekkel kell megküzdeniük, mi pedig látszólag nem panaszkodhatunk,így aztán megpróbáljuk elhessegetni ezt az érzést és meggyőzni magunkat arról, hogy elégedettnek kellene lennünk az életünkkel.

Csakhogy attól, hogy észszerű érvekkel próbáljuk megmagyarázni magunknak miért kellene jól éreznünk magunkat a hiányérzet nem feltétlenül múlik el.

Sokan hajlamosak vagyunk az elégedettséget a körülményeinkhez kötni és azt gondoljuk, ha sikerül elérnünk bizonyos célokat akkor végre megérkezik az a jó érzés is amire vágyunk. Egy biztos munkahely, egy jól működő családi élet, az anyagi biztonság, vagy egy régóta tervezett cél megvalósítása valóban sokat jelenthet, azonban önmagában egyik sem garantálja a tartós elégedettséget.

Előfordulhat például, hogy valaki éveken keresztül keményen dolgozik egy pozícióért amelynek megszerzése korábban hatalmas sikernek tűnt, majd amikor végre eléri azt veszi észre, hogy a kezdeti öröm viszonylag hamar elmúlik. Nem azért, mert ne tudná értékelni az eredményeit sokkal inkább, mert időközben megváltoztak az igényei, vagy mert a siker mellett olyan szükségletei maradtak háttérben amelyekre korábban nem fordított figyelmet.

Hasonló történhet a magánéletünkben is – szeretjük a családunkat, szívesen vagyunk a szeretteinkkel, mégis hiányzik az az idő, amelyet kizárólag magunkra fordíthatnánk. Az is előfordulhat, hogy sok ember vesz körül bennünket, mégsem érezzük, hogy meg tudnánk osztani velük azt, ami foglalkoztat.

A külső körülmények rendezettsége és a belső elégedettség nem feltétlenül jár együtt. Attól, hogy valami kívülről jól működik még lehetnek olyan személyes igényeink amelyek nem kapnak elegendő figyelmet.

A megszokásnak fontos szerepe van az életünkben, hiszen biztonságot és kiszámíthatóságot ad, ugyanakkor időnként azt is megnehezítheti, hogy észrevegyük ha már nem vagyunk elégedettek azzal, ahogyan élünk.

Reggel felkelünk, elindulunk dolgozni, elvégezzük a feladatainkat, intézzük az otthoni teendőket, majd másnap kezdődik minden elölről. A napjaink tele vannak olyan dolgokkal amelyeket meg kell csinálnunk és gyakran csak akkor kezdünk el foglalkozni a saját igényeinkkel amikor már minden másra jutott idő.

Ilyenkor könnyen kialakulhat egy olyan életvitel amelyben ugyan megfelelően ellátjuk a feladatainkat, de egyre kevesebb olyan tevékenység marad amely valóban örömet szerez, feltölt, vagy személyesen fontos számunkra.

Ez nem feltétlenül egyik napról a másikra történik. Sokkal inkább apró változások sorozata, amelyekhez fokozatosan alkalmazkodunk és amelyekről egy idő után már észre sem vesszük mennyire eltávolítottak bennünket attól, ahogyan korábban szerettünk volna élni.

Amikor valaki úgy érzi, valami hiányzik az életéből gyakran saját magát kezdi hibáztatni. Úgy gondolja nincs joga elégedetlennek lenni, hiszen sok mindenért lehet hálás és mások talán éppen arra vágynak, amivel ő már rendelkezik.

Pedig a hála és a hiányérzet nem zárják ki egymást.

Lehetünk hálásak a családunkért, miközben több önállóságra vágyunk. Értékelhetjük a munkahelyünk nyújtotta biztonságot, miközben szakmailag már nem érezzük magunkat motiváltnak. Szerethetjük a párunkat, miközben hiányoljuk a mélyebb beszélgetéseket, vagy a közösen megélt élményeket.

Ezek az érzések nem feltétlenül mondanak ellent egymásnak és nem is kell valamelyiket érvénytelenítenünk ahhoz, hogy a másikat komolyan vehessük.

Attól, hogy értékeljük mindazt, amink van még lehetnek olyan szükségleteink amelyek jelenleg nem teljesülnek.

Fontos különbség azonban, hogy a hiányérzetet nem mindig ugyanaz okozza. Állhat mögötte tartós túlterheltség, ki nem mondott igény, élethelyzeti változás, de akár olyan lelki nehézség is, amely több figyelmet és más jellegű szakmai támogatást igényel. Éppen ezért érdemes elkerülni az elhamarkodott következtetéseket és először megérteni mi történik bennünk.

Az évek múlásával nemcsak a körülményeink változnak, hanem mi magunk is; más tapasztalatokat szerzünk, új értékeket fedezünk fel és bizonyos dolgok amelyek korábban meghatározóak voltak számunkra, fokozatosan veszíthetnek a jelentőségükből.

A nehézség sokszor abból adódik, hogy miközben az igényeink megváltoznak, a mindennapjainkat továbbra is a korábbi döntéseink és szokásaink alapján szervezzük.

Talán évekkel ezelőtt még a szakmai előrelépés jelentette számodra a legfontosabb célt, ma viszont szívesebben töltenél több időt a családoddal, vagy a saját érdeklődési köröddel. Az is lehet korábban kifejezetten szeretted a mozgalmas, állandóan programokkal teli életet, most viszont egyre nagyobb szükséged lenne nyugalomra és kiszámíthatóságra.

Ha ezeket a változásokat nem vesszük észre, könnyen előfordulhat, hogy továbbra is olyan célokért dolgozunk, amelyek már nem jelentenek számunkra akkora örömet, mint régen.

Az önismeret egyik fontos része annak felismerése nem kell minden életszakaszunkban ugyanazokat a dolgokat fontosnak tartanunk és attól, hogy valami korábban jó döntés volt még nem biztos ma is ugyanaz szolgálja leginkább az érdekeinket.

Amikor tartósan azt érezzük valami nincs rendben, könnyen elkezdünk gyors megoldások után kutatni. Új célokat tűzünk ki, programokat szervezünk, változtatunk a napi rutinunkon, vagy megpróbáljuk valamivel lekötni magunkat, hátha ettől elmúlik az elégedetlenség.

Ezek a változtatások hozhatnak átmeneti örömöt, de ha nem értjük mi áll a hiányérzet mögött, könnyen előfordulhat, hogy egy idő után ugyanott találjuk magunkat.

Érdemes ezért először azt végiggondolni mikor jelentkezik legerősebben ez az érzés. A munkanap végén, amikor úgy érzed egész nap mások elvárásainak próbáltál megfelelni? Esetleg hétvégén, amikor végre lenne szabadidőd, mégsem tudod, mivel töltenéd szívesen? Vagy éppen akkor amikor elérsz valamit amire korábban nagyon vágytál, mégsem érzed azt az elégedettséget amire számítottál?

Az is sokat elárulhat, ha megfigyeled melyek azok a helyzetek, amikor igazán jól érzed magad és mi az, ami ezekben közös. Lehet több kapcsolódásra, önállóságra, elismerésre, alkotásra, vagy egyszerűen csak nyugalomra lenne szükséged, de az is előfordulhat még idő kell ahhoz, hogy mindezt meg tudd fogalmazni.

A lényeg nem az, hogy mindenáron találj egyetlen választ, hanem hogy elkezdj tudatosabban figyelni arra milyen élethelyzetekben érzed magad elégedettnek és melyek azok, amelyek hosszabb távon inkább kimerítenek.

Sokan csak akkor kezdenek el foglalkozni a saját elégedetlenségükkel, amikor az már a munkájukra, a kapcsolataikra, illetve a mindennapi közérzetükre is hatással van. Pedig nem szükséges megvárni amíg egy élethelyzeti elakadás komolyabb nehézségeket okoz ahhoz, hogy időt szánjunk az önismeretre.

Egy coachingfolyamat során lehetőség nyílhat arra, hogy alaposabban megvizsgáld milyen szükségleteid szorultak háttérbe, mely elvárások befolyásolják a döntéseidet és milyen változtatások segíthetnének abban, hogy elégedettebb legyél a mindennapjaiddal.

A közös munka nem arról szól, hogy mindenáron változtatnod kell az életeden hanem arról, hogy jobban megértsd a saját működésedet és tudatosabban dönthess arról min szeretnél változtatni, illetve mi az amit érdemes megőrizned.

Mert attól, hogy kívülről minden rendben van még érdemes komolyan venni azt, amit belül érzel. Nem azért, mert feltétlenül baj van az életeddel, hanem mert az elégedettséged szempontjából az is számít, hogyan éled meg mindazt ami körülvesz.

Talán éppen az a legfontosabb felismerés, hogy nem több dologra van szükséged az életedben, hanem több olyanra ami valóban fontos neked.